csökkenő hozadék: a klasszikus →közgazdaságtan egyik alapfeltevése, mely szerint a vállalkozói nyereség a gazdaság fejlődésével csökkenő irányzatot mutat. - A századforduló óta előtérbe került neoklasszikus elmélet is a ~ fogalmára épül. A gazd. események a →közgazdaságban negatív visszacsatolást is kiváltanak, melyek végül is az árak és a vállalatok →piaci részesedésének előre kiszámítható egyensúlyi állapotához vezetnek; pl. az 1970-es évek magas olajárai ösztönözték az energiával való takarékosságot és a nyersolaj termelésének növelését, ami azután előre kiszámíthatóvá tette az 1980-as évek elejére az olajárak csökkenését. Előállt az egyensúlyi állapot, ami az erőforrások leghatékonyabb kihasználását és elosztását jelenti. A közg. erőforrás-igényes ágazataiban (mezőgazd., bányászat, tömegáru termelés) a ~ törvényszerűsége hat. A közg. tudásigényes ágazataiban (gyógyszerek, gépkocsik, repülőgépek, híradástechnika, számítógépek stb. tervezésében és gyártásában) inkább a növekvő hozadék törvényszerűsége érvényesül, ami aztán nemcsak egyetlen, hanem több egyensúlyi állapotot is lehetővé tesz. A mai csúcstechnológiára épülő közg-ban a növekvő hozadék elmélete szolgáltatja a megfelelő tudományos alapot. **

Muzslay 1993:52.